Sziasztok! Üdvözlök mindenkit újra itt! :)
Nagyon kellemetlenül érzem magam, amiért nem írtam több mint egy hónapja egy bejegyzést sem. Kicsit nehezteltem magamra, mert úgy tűnt megint félbehagyok valamit amit elkezdtem. Persze nem volt szándékomban abbahagyni, csak sok minden történt velem és nehéz volt leülnöm írni, de emellett rengeteget ötleteltem, hogy milyen témákról is írhatnék nektek.
Én nem vagyok szakember, bár tanultam pszichológiát. Rengeteg lelki gondom van ennek ellenére, de hónapokkal ezelőtt elhatároztam hogy nem fogok várni a csodára, vagy egy megmentőre, vagy egy varázsütésszerű kattanásra magamban ami után ha másnap felkelek minden megváltozik.... Bagdy Emőke szerint a pszichofitness is olyan, mint a fizikai állóképesség és igaza van; folyton fejleszteni kell, erősíteni magad, és ahogy az edzésben sincs úgy hogy egyik napról a másikra izomtorony leszel, a lelkünk sem így működik.

A mai bejegyzésben a stresszről fogok írni. A stressz mindennapjaink része, sehogy sem lehet kikerülni. Mindennap érnek minket olyan hatások, amik bennünk stresszet keltenek, ezek az úgy nevezett stressorok. Ezek lehetnek traumatikus életesemények, pl. szeretett személy elvesztése, de stresszelhetünk befolyásolhatatlan, vagy bizonytalan események miatt is, ha valaki nem tudja hogy mi vár rá, mi lesz vele akkor gyakran eluralkodik rajta a pánik. Ezeket lehetetlen kikerülni. Sokan ingerszegény környezetbe menekülnek, hogy biztosítsák magukat a negatív ingerektől, de ez sokszor még ártóbb mint maga a stresszel szembenézni (én amikor szorongtam, nem jártam sehova sem, mert annyira féltem a stresszes helyzetektől hogy nem akartam kitenni magam azoknak)
A sok stressz hatására könnyen alakul ki generalizált szorongás is, ez nálam is kialakult egyébként.

Stresszes helyzetekben észrevehetjük, hogy a szervezetünk furcsán viselkedik - ez a stresszreakciók miatt történik. Klasszikus fiziológiás stresszreakció a kézremegés, izzadás, pirulás, gyors légzés, dezorientált viselkedés. Ilyenkor a szervezet "Harcolj vagy menekülj" állapotba kerül, készen áll arra hogy harcoljon vagy meneküljön. Ez az állapot hasznos lehet, akkor (és most egy klasszikus példával élek :D) ha egy medve jön velünk szembe, ennek az állapotnak köszönhetően képesek leszünk vagy harcolni vele (:D) vagy elmenekülni. Azonban ha tartósan ebben az állapotban vagyunk, ez nagyon kimeríti a szervezetet, aminek következtében az immunrendszerünk sem fog jól működni és fogékonyabbak leszünk a betegségekre.

De jogosan felmerül a gondolat, ha a stressz nem kikerülhető, folyton jelen van az életünkben, akkor mégis hogy a francba küzdjünk meg vele? Itt írnék pár gondolatot a tanult tehetetlenség jelenségéről.
"Tanult tehetetlenség a pszichológiában az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket az averzív ingereket befolyásolni. A tehetetlenség legfőbb jellemzői közé tartozik a negatív előfeltételezés a jövőre vonatkozó történésekkel kapcsolatban, reménytelenség és a passzív viselkedés." - Wikipédiáról kiragadott megfogalmazás. A tanult tehetetlenség sok emberre jellemző, rám is. Ha sok rossz élmény, kudarc ér, akkor egy idő után hajlamosak egyes emberek beletörődni és utána semmilyen erőfeszítést nem tenni annak irányába, hogy segítsen önmagán, belefárad, beletörődik, stresszel, rosszul érzi magát, majd belebetegszik..... nem írnám tovább.

Egy dolgot le kell szögeznem, amire az utóbbi hónapok alatt rájöttem: minden embernek ugyanolyan nehéz. Még ha nem feltétlen ugyanazok a problémák, akkor is nehéz, mert mindenki meg akar felelni valakinek (magának vagy másnak), mindenkinek teljesíteni kell valahol, mindenki vágyik a társaságra, a szerelemre, a jólétre, és ezért mindenki bizonyos erőfeszítéseket tesz, mondhatni stresszes reakciókba keveredik. 
Volt nekem egy barátnőm, nevezzük álnéven, legyen mondjuk az álneve Kati. Katival az egyetemen ismerkedtem meg, egy rendkívül jófej, aranyos kis csajszi volt. Ahogy egyre inkább összebarátkoztunk, egyre jobban kezdtem látni hogy milyen is ő. Egy rendkívül pozitív, küzdő típus, nem stresszelt nem idegeskedett sosem. Viszont annyi problémája volt, hogy néha megkönnyeztem őt amikor egyedül voltam itthon és eszembe jutott...A szüleivel voltak gondok, az apukájával keveset tudott találkozni, az anyukája beteg volt, Katinak is rengeteg egészségügyi gondja volt (veleszületett és öröklött bajok, tehát nem stressz miatti). Kati nem volt egy tanulós fajta, szinte minden vizsgája másodjára vagy harmadjára sikerült, kolis volt és a szobatársaival nem jött ki jól, még sorolhatnám. De mindig mindenhez olyan pozitívan állt hozzá... "Majd megoldom, azon leszek hogy ezt mindenképpen megoldjam" És mindent meg is oldott.. "Hát ez most így alakult, de legközelebb jobban fog menni minden" Nem stresszelt semmit, nem emésztette magát, nem aggódott. És nem szorong, nem idegeskedik, minden szituációt megfelelően kezelt, szinte taníthatná ezt a fajta pozitív gondolkodást...
És ekkor jöttem rá: minden a felfogáson múlik. Ha nem úgy fogom fel a dolgokat, hogy a világ direkt szivat és minden ellenem van, hanem úgy hogy minden egy megoldandó probléma és minden ilyen problémának két kimenetele lehet: pozitív vagy negatív, és minden pozitív kimenetelből pozitív dolgokat nyerek amik a jellememet építik, és minden negatív kimenetelből tanulok, ami szintén segít a jellemem építésében: Akkor nem érhet meglepetés. 
Persze ez csak egy leszűkített példa, és nem les mindenkire igaz.

A stresszmegküzdésnek két lehetősége van
1. Problémára fókuszálok - Megpróbálom megoldani a problémámat.
2. Érzelmeimre fókuszálok - A saját érzelmi állapotomra, hogy jobban érezzem magam érzelmileg.
Az emberek nem elkülöníthetőek ezek alapján, szerintem ez problémától is függ... Például egy szakítás után inkább azon leszek hogy a saját negatív érzelmeim ne uralkodjanak el rajtam, inkább jól érezzem magam, filmet nézek, kirándulok, játszom a kutyámmal stb... De ha szorongok a buszon és attól félek, hogy történik majd valami rossz, akkor megpróbálom fejben megoldani a dolgokat, végigvezetni a lehetséges kimeneteleket és mérlegelni, hogy megéri-e ennyire szorongani. Bár ez utóbbi talán nem volt a legjobb példa.

De mivel vezessük le a felgyülemlett stresszt?
1. Művészet: A rajzolás, festés, írás bizonyítottan csökkenti a bennünk összegyűlt feszültséget, gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt.
2. Nevetés: A nevetés mindenre gyógyszer, erősíti az immunrendszert, endorfint termel, ami által fájdalomcsillapító hatással is bír, de emellett nagyszerű stressz levezető is.
3. Mozgás: A mozgás klasszikus feszültségoldó, a nagy mozgások kikapcsolják a stresszközpontokat.
4. Relaxáció: A relaxáció egy olyan gyakorlat, ami segít a szervezetnek egy nyugalmi állapotba kerülni. Ez a nyugalmi állapot nem csak a relaxációs gyakorlat végzése közben áll fenn, hanem tartós hatása van. Gyakori relaxálás azt eredményezi, hogy a szervezet ellenállóbb lesz a stresszel szemben. Ezek mellett immunerősítő hatása is van.

Fontosnak érzem, hogy így a bejegyzés végén megemlítsem azt, hogy a stressz nem minden esetben negatív. Ne gondoljunk úgy rá, mint egy gonosz manóra. A poszt eddig a distresszről szólt.
A stressz lehet pozitív is, ezt eustressznek nevezzük. Ez általában rövidtávú csak, viszont teljesítményfokozó hatású, ilyet általában esküvő napján, verseny alatt, nyaralás előtt érezhetünk.

Szerintem rendkívül fontos törekedni arra, hogy megfelelően tudjuk kezelni a stresszt, mert a sok stressz nagyon pusztítóan hathat a testünkre és a lelkünkre is. Próbáljunk minden nehéz helyzetet feladatként megélni, tanulni belőle és élvezni az életet.
Én régebben sokat idegeskedtem, szorongtam. Szakemberhez is jártam, de félbehagytam mert semmit sem segített. Nekem az vált be a legjobban, hogy leültem az asztalomhoz és leírtam a félelmeimet., majd próbáltam addig vezetni még jelentéktelenné nem vált az adott félelem. Ugyanis szorongás esetén hajlamos az agyunk megakadni egy adott dolognál, nem gondolja tovább és ebből származik a félelem. Itt egy példa erre:

"Félek, hogy hányni fogok a buszon"
És akkor mi lesz?
"Mindenki gáznak fogja tartani"
Láttál már hányni valakit a buszon?
"Igen"
Mit csináltak vele?
"Sokan segítettek neki, a többiek sajnálták"
Gáznak tartották?
"Nem, vagy csak kevesen"
Akkor mitől félsz?

A szakember is ugyanezt csinálja egyébként, de nekem ez a magamban leírás dolog is működött, újra merek buszozni! ;D

PA