Üdvözlök mindenkit újra itt!
Szeptember vége óta nem írtam, ami elég ciki. Nem, nem hagytam abba, csak nagyon elfoglalt voltam, és nem mindig voltam olyan állapotban, hogy képes legyek egy értékelhető gondolatokat közölni veletek. Érdekes dolgok történtek velem szeptember óta, végre lett egy párom. Nehezen indult a mi kapcsolatunk, még most sem bontakozott ki teljesen, az elején rengeteg nehézségbe ütköztem, ami hozzájárult ahhoz hogy megismerjem jobban magam, a lelki világom és ezáltal a mentális problémáimat is. 

Valahol mindig volt bennem egy olyan gondolat, hogy talán a személytelen, száraz tényeken kívül, amikről általában a bejegyzéseim szólnak, kicsit írhatnék magamról is. Ennek úgy gondolom, hogy eljött az ideje, most hogy meg tudom fogalmazni hogy mi a probléma velem, illetve sok mindenre rávilágított a párom is, így ezt most megosztom veletek is. Innentől a bejegyzéseim főleg a saját lelki világomról fognak szólni, de elvétve tervezek majd hasonló bejegyzéseket is írni, ami segítséget nyújthat nektek.

A monogramomat már tudjátok, de a nevemet nem szeretném elárulni. 21 éves vagyok, van egy testvérem és a szüleimmel és vele élek amikor éppen nem az egyetemen vagyok. Egyetem idején lakótársakkal élek. Van egy kutyám. Azt hiszem ennyi személyes infó elég rólam, ezek is csak a későbbi bejegyzéseim miatt lesznek fontosak.

Évek óta depresszióval küzdöm. Hol jobb az állapotom, hol rosszabb. Van, hogy egy illatos tusfürdő megszimatolása után is elfog az "imádok élni" érzés, és örülni tudok mindennek, de van hogy napokig csak sírok és még az ágyból sincs lelki erőm kikelni. Gimiben ez a depresszió sokkal rosszabb volt, szinte nem is éltem, csak voltam. Bejártam iskolába, hazajöttem, tanultam majd egy kis gépezés és aludtam. Semmi szociális élet, semmi öröm, még a külsőmmel sem törődtem. Semmivel.
Ez a depresszió 2 éve kiegészült szorongással, ami azóta is tart. Talán a szorongás még rosszabb is, bár már 2 év alatt megszoktam, az eleje volt nehéz. Mára már természetes az, hogy ha kirándulni indulunk a családommal, az első gondolatom az hogy felborulunk az autóval. Mára már természetes, hogy ha meglátok egy pöttyöt a bőrömön, akkor én rögtön laphámrákra gondolok. Mára már az is természetes, hogy a pozitivitás teljesen hiányzik belőlem, helyette pesszimista vagyok és destruktívan gondolkodom. Ezek keserű érzések, keserűvé tesznek, de az elején jobban megviseltek.
És ha ez még nem elég, kényszergondolataim is szoktak lenni. Hogy azok hogy érintenek? Borzasztóan. Kényszercselekvéseim nincsenek, de ezek a gondolatok magában elég rosszak. 

A szociális szorongásról, elkerülő személyiségzavarról nem ejtek külön szót.
Lelkileg nem vagyok a toppon. Az elmúlt hónapokban próbáltam magam rábírni a változásra, aminek az eredménye az, hogy néha jól érzem magam valóban, nincsenek rossz gondolataim, talán még boldog is vagyok, de utána ismét rosszul leszek. A hangulatom sokszor hullámzik, a barátaim emiatt bipolárisnak is gondolnak, azonban én ismerem magam, és szerintem erről nincs szó. 

2018-ban azonban ha fogadalmat is teszek, akkor talán az lenne mint minden évben: lelkileg toppon lenni. 
- pozitívabban gondolkodni
- nem rögtön a legrosszabbra gondolni
- abbahagyni a túlgondolást
- kiterjeszteni a komfortzónámat
- rossz lelkiállapotokra gyors megoldásokat találni

Kívánok Mindenkinek Boldog Új Évet, és tartsatok velem 2018-ban is! :)
PA

Üdvözlök mindenkit újra itt, remélem jól telt a hétvégétek. :)
Ma egy nagyon fontos témáról szeretnék írni, mégpedig arról, hogy hogyan válasszuk meg a számunkra legmegfelelőbb szakembert.
Ha valaki úgy érzi, problémába ütközött és nem tudja megoldani egyedül, akkor elgondolkodik azon, hogy talán érdemes lenne felkeresnie egy szakembert. Először az internetet kezdi bújni, értékeléseket néz, méregeti a felkínált szakembereket, kinéz párat, majd elkezdi ismerőseit, barátait kérdezgetni, hogy minden információval a birtokában találja meg a lehető legtökéletesebb embert arra, hogy átsegíthesse a problémáin.
Szerintem más emberek szubjektív véleménye nem igazán tükrözi valóban az adott szakember milyenségét, mivel a terápia hatékonysága sokszor inkább a pácienstől függ, és nem magától a terápiát végző szakembertől.
Én azt ajánlanám, hogy más szempontok vezéreljenek a végső döntésedben.

Mielőtt leírnám, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, beszéljünk legelőször arról, hogy milyen problémákkal milyen szakemberhez érdemes fordulni.
Pszichológus: A pszichológus nem rendelkezik orvosi diplomával, így gyógyszert nem fog felírni (sokan pedig ezt gondolják). Elvégezte egyetemen a pszichológiát, és elkezdett praktizálni. Nincs terapeuta végzettsége, de beszélgetéssel sok mindent meg tud oldani. Rávezeti a pácienst a megoldásra, ami által javulás érhető el. Objektíven látja a páciensek problémáit, így segít megtalálni közösen a megoldást.
Én pszichológust mindennapi életbeli nehézségekre ajánlom, pl. családi gondok feldolgozása, szerelmi ügyek, önbizalom és önértékelés problémák. Komolyabb kórképekre szerintem nem feltétlen elég jó.

Pszichiáter: orvosi egyetemet végzett, főleg valóban gyógyszerelni szokott. Ez sokaknak ijesztően hangzik, de sok pszichés gondot a neurotranszmitterek egyensúlyának felborulása okozza (részben), a gyógyszer ezeknek az ingerületátvivő anyagoknak az arányát hozza helyre, ami által érhető el hogy a beteg állapota javul. Fontos megemlíteni, hogy ezek az első 2-3 hétben állapotromlást idéznek elő, és aztán várható javulás. A pszichiáter terápiát nagyon ritkán tart, kontrollokon beszélgethet veled egy kicsit, illetve ha rendelkezik terapeuta végzettséggel, akkor vállalhat terápiát gyógyszerelés mellett.
Szorongással, depresszióval, skizofréniával, kényszerbetegséggel, bipoláris zavarral, egyéb mentális betegségekkel érdemes hozzá fordulni.

Pszichoterapeuta: pszichológus vagy pszichiáter, aki pszichoterapeuta vizsgát tett. Szerintem a leghasznosabb, mivel általában személyre szabott terápiát ajánlanak, mélylélektani módszerekkel dolgoznak.
Vannak dinamikus terápiák, amik általában kevés ülésből állnak, azonban pl. egy kognitív-viselkedés terápia hosszú hónapokig is eltarthat.
Bármilyen problémára ajánlom.

Nos, most már tudjuk hogy milyen irányban keresgéljünk... na de milyen szempontok alapján?

1. Szimpátia
Rengeteg szakember igyekszik az elérhetőségei mellé beszúrni magáról egy fotót, hogy a leendő páciens el tudja dönteni, hogy ránézésre szimpatikus-e neki, és hogy el tudja-e képzelni a közös munkát vele. Sokan jobban szeretnek korban hozzájuk illő szakembert választani, azonban vannak akik jobban kedvelik ha jóval idősebb náluk.

2. Mit vállal
Fontos megnézni, hogy az adott szakember milyen problémákban tud segíteni. Akik rendelkeznek saját honlappal, ezt mindig közlik. Igyekezzünk olyan szakembert választani, aki segítséget tud nyújtani a bajunkon, ha pl. neked szorongásod van, de egy terapeuta nem tud azzal mit kezdeni, akkor ne menj hozzá.

3. Ár
Ez talán sokaknak a legfontosabb szempont, tekintve hogy ilyen terápiák azért nem pár hétig tartanak. 
Pszichológus és pszichiáter lehet TB alapon, pszichoterapeuta nem (bár elvileg valahogy ezt is meg lehet oldani, de nem jellemző hogy TB alapon járnának hozzá az emberek)
Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy ha egy szakember ingyen dolgozik, az nem ér semmit. Pedig ez nem így van. Ugyanazt tanulta, ugyanúgy próbál segíteni. A pszichiáter pedig semmivel nem fog jobb és hatékonyabb gyógyszert felírni, vagy diagnosztizálni, ha magán praxisa van. Pszichiáterből jó az "ingyenes" is.
Pszichológus árai nagyon változóak, legolcsóbb amiről tudok az 5 ezer/45 perc, szerintem átlagosan 6-8 ezer Forintot kérnek el egy foglalkozásért.
A pszichoterapeuta más tészta. Általában az alsó határ 8 ezer/ 45 perc. Átlagosan 10 ezer Forint, persze határ a csillagos ég. 
Hallottam már olyanról, hogy lehetőség van árcsökkentésre krízishelyzet esetén, de ezt nem tudom alátámasztani.

4. Megoldható-e a rendszeres találkozás
A rendelési időt is érdemes tanulmányozni. Sokan vállalnak pácienst rendelési időn kívül is, persze némi ráfizetéssel, de törekedjünk arra, hogy az időpont mindkettőnknek megfelelő legyen.
A helyszín is fontos, jó ha közel van és megoldható oda a rendszeres eljutás.

Fontos leszögezni, hogy mint minden szakmában, itt is vannak olyan szakemberek, akik nem tökéletesek. Ha elkezdünk terápiára járni, és azt érezzük hogy nem megfelelő a szakember, merjünk elköszönni, különben csak a pénzünket pocsékoljuk. Sokan akár a harmadik alkalommal találják meg a megfelelő szakembert. Ne felejtsük el azt sem, hogy csak azon lehet segíteni aki hagyja!
PA

Sziasztok! Üdvözlök mindenkit újra itt! :)
Nagyon kellemetlenül érzem magam, amiért nem írtam több mint egy hónapja egy bejegyzést sem. Kicsit nehezteltem magamra, mert úgy tűnt megint félbehagyok valamit amit elkezdtem. Persze nem volt szándékomban abbahagyni, csak sok minden történt velem és nehéz volt leülnöm írni, de emellett rengeteget ötleteltem, hogy milyen témákról is írhatnék nektek.
Én nem vagyok szakember, bár tanultam pszichológiát. Rengeteg lelki gondom van ennek ellenére, de hónapokkal ezelőtt elhatároztam hogy nem fogok várni a csodára, vagy egy megmentőre, vagy egy varázsütésszerű kattanásra magamban ami után ha másnap felkelek minden megváltozik.... Bagdy Emőke szerint a pszichofitness is olyan, mint a fizikai állóképesség és igaza van; folyton fejleszteni kell, erősíteni magad, és ahogy az edzésben sincs úgy hogy egyik napról a másikra izomtorony leszel, a lelkünk sem így működik.

A mai bejegyzésben a stresszről fogok írni. A stressz mindennapjaink része, sehogy sem lehet kikerülni. Mindennap érnek minket olyan hatások, amik bennünk stresszet keltenek, ezek az úgy nevezett stressorok. Ezek lehetnek traumatikus életesemények, pl. szeretett személy elvesztése, de stresszelhetünk befolyásolhatatlan, vagy bizonytalan események miatt is, ha valaki nem tudja hogy mi vár rá, mi lesz vele akkor gyakran eluralkodik rajta a pánik. Ezeket lehetetlen kikerülni. Sokan ingerszegény környezetbe menekülnek, hogy biztosítsák magukat a negatív ingerektől, de ez sokszor még ártóbb mint maga a stresszel szembenézni (én amikor szorongtam, nem jártam sehova sem, mert annyira féltem a stresszes helyzetektől hogy nem akartam kitenni magam azoknak)
A sok stressz hatására könnyen alakul ki generalizált szorongás is, ez nálam is kialakult egyébként.

Stresszes helyzetekben észrevehetjük, hogy a szervezetünk furcsán viselkedik - ez a stresszreakciók miatt történik. Klasszikus fiziológiás stresszreakció a kézremegés, izzadás, pirulás, gyors légzés, dezorientált viselkedés. Ilyenkor a szervezet "Harcolj vagy menekülj" állapotba kerül, készen áll arra hogy harcoljon vagy meneküljön. Ez az állapot hasznos lehet, akkor (és most egy klasszikus példával élek :D) ha egy medve jön velünk szembe, ennek az állapotnak köszönhetően képesek leszünk vagy harcolni vele (:D) vagy elmenekülni. Azonban ha tartósan ebben az állapotban vagyunk, ez nagyon kimeríti a szervezetet, aminek következtében az immunrendszerünk sem fog jól működni és fogékonyabbak leszünk a betegségekre.

De jogosan felmerül a gondolat, ha a stressz nem kikerülhető, folyton jelen van az életünkben, akkor mégis hogy a francba küzdjünk meg vele? Itt írnék pár gondolatot a tanult tehetetlenség jelenségéről.
"Tanult tehetetlenség a pszichológiában az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket az averzív ingereket befolyásolni. A tehetetlenség legfőbb jellemzői közé tartozik a negatív előfeltételezés a jövőre vonatkozó történésekkel kapcsolatban, reménytelenség és a passzív viselkedés." - Wikipédiáról kiragadott megfogalmazás. A tanult tehetetlenség sok emberre jellemző, rám is. Ha sok rossz élmény, kudarc ér, akkor egy idő után hajlamosak egyes emberek beletörődni és utána semmilyen erőfeszítést nem tenni annak irányába, hogy segítsen önmagán, belefárad, beletörődik, stresszel, rosszul érzi magát, majd belebetegszik..... nem írnám tovább.

Egy dolgot le kell szögeznem, amire az utóbbi hónapok alatt rájöttem: minden embernek ugyanolyan nehéz. Még ha nem feltétlen ugyanazok a problémák, akkor is nehéz, mert mindenki meg akar felelni valakinek (magának vagy másnak), mindenkinek teljesíteni kell valahol, mindenki vágyik a társaságra, a szerelemre, a jólétre, és ezért mindenki bizonyos erőfeszítéseket tesz, mondhatni stresszes reakciókba keveredik. 
Volt nekem egy barátnőm, nevezzük álnéven, legyen mondjuk az álneve Kati. Katival az egyetemen ismerkedtem meg, egy rendkívül jófej, aranyos kis csajszi volt. Ahogy egyre inkább összebarátkoztunk, egyre jobban kezdtem látni hogy milyen is ő. Egy rendkívül pozitív, küzdő típus, nem stresszelt nem idegeskedett sosem. Viszont annyi problémája volt, hogy néha megkönnyeztem őt amikor egyedül voltam itthon és eszembe jutott...A szüleivel voltak gondok, az apukájával keveset tudott találkozni, az anyukája beteg volt, Katinak is rengeteg egészségügyi gondja volt (veleszületett és öröklött bajok, tehát nem stressz miatti). Kati nem volt egy tanulós fajta, szinte minden vizsgája másodjára vagy harmadjára sikerült, kolis volt és a szobatársaival nem jött ki jól, még sorolhatnám. De mindig mindenhez olyan pozitívan állt hozzá... "Majd megoldom, azon leszek hogy ezt mindenképpen megoldjam" És mindent meg is oldott.. "Hát ez most így alakult, de legközelebb jobban fog menni minden" Nem stresszelt semmit, nem emésztette magát, nem aggódott. És nem szorong, nem idegeskedik, minden szituációt megfelelően kezelt, szinte taníthatná ezt a fajta pozitív gondolkodást...
És ekkor jöttem rá: minden a felfogáson múlik. Ha nem úgy fogom fel a dolgokat, hogy a világ direkt szivat és minden ellenem van, hanem úgy hogy minden egy megoldandó probléma és minden ilyen problémának két kimenetele lehet: pozitív vagy negatív, és minden pozitív kimenetelből pozitív dolgokat nyerek amik a jellememet építik, és minden negatív kimenetelből tanulok, ami szintén segít a jellemem építésében: Akkor nem érhet meglepetés. 
Persze ez csak egy leszűkített példa, és nem les mindenkire igaz.

A stresszmegküzdésnek két lehetősége van
1. Problémára fókuszálok - Megpróbálom megoldani a problémámat.
2. Érzelmeimre fókuszálok - A saját érzelmi állapotomra, hogy jobban érezzem magam érzelmileg.
Az emberek nem elkülöníthetőek ezek alapján, szerintem ez problémától is függ... Például egy szakítás után inkább azon leszek hogy a saját negatív érzelmeim ne uralkodjanak el rajtam, inkább jól érezzem magam, filmet nézek, kirándulok, játszom a kutyámmal stb... De ha szorongok a buszon és attól félek, hogy történik majd valami rossz, akkor megpróbálom fejben megoldani a dolgokat, végigvezetni a lehetséges kimeneteleket és mérlegelni, hogy megéri-e ennyire szorongani. Bár ez utóbbi talán nem volt a legjobb példa.

De mivel vezessük le a felgyülemlett stresszt?
1. Művészet: A rajzolás, festés, írás bizonyítottan csökkenti a bennünk összegyűlt feszültséget, gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt.
2. Nevetés: A nevetés mindenre gyógyszer, erősíti az immunrendszert, endorfint termel, ami által fájdalomcsillapító hatással is bír, de emellett nagyszerű stressz levezető is.
3. Mozgás: A mozgás klasszikus feszültségoldó, a nagy mozgások kikapcsolják a stresszközpontokat.
4. Relaxáció: A relaxáció egy olyan gyakorlat, ami segít a szervezetnek egy nyugalmi állapotba kerülni. Ez a nyugalmi állapot nem csak a relaxációs gyakorlat végzése közben áll fenn, hanem tartós hatása van. Gyakori relaxálás azt eredményezi, hogy a szervezet ellenállóbb lesz a stresszel szemben. Ezek mellett immunerősítő hatása is van.

Fontosnak érzem, hogy így a bejegyzés végén megemlítsem azt, hogy a stressz nem minden esetben negatív. Ne gondoljunk úgy rá, mint egy gonosz manóra. A poszt eddig a distresszről szólt.
A stressz lehet pozitív is, ezt eustressznek nevezzük. Ez általában rövidtávú csak, viszont teljesítményfokozó hatású, ilyet általában esküvő napján, verseny alatt, nyaralás előtt érezhetünk.

Szerintem rendkívül fontos törekedni arra, hogy megfelelően tudjuk kezelni a stresszt, mert a sok stressz nagyon pusztítóan hathat a testünkre és a lelkünkre is. Próbáljunk minden nehéz helyzetet feladatként megélni, tanulni belőle és élvezni az életet.
Én régebben sokat idegeskedtem, szorongtam. Szakemberhez is jártam, de félbehagytam mert semmit sem segített. Nekem az vált be a legjobban, hogy leültem az asztalomhoz és leírtam a félelmeimet., majd próbáltam addig vezetni még jelentéktelenné nem vált az adott félelem. Ugyanis szorongás esetén hajlamos az agyunk megakadni egy adott dolognál, nem gondolja tovább és ebből származik a félelem. Itt egy példa erre:

"Félek, hogy hányni fogok a buszon"
És akkor mi lesz?
"Mindenki gáznak fogja tartani"
Láttál már hányni valakit a buszon?
"Igen"
Mit csináltak vele?
"Sokan segítettek neki, a többiek sajnálták"
Gáznak tartották?
"Nem, vagy csak kevesen"
Akkor mitől félsz?

A szakember is ugyanezt csinálja egyébként, de nekem ez a magamban leírás dolog is működött, újra merek buszozni! ;D

PA

Üdvözlök minden idelátogatót a blogomon!

Talán minden nap akad a Gyakorikérdéseken egy ilyen kérdés, a posztot is egy ilyen inspirálta. Rengeteg ember éli a mindennapjait kilátástalanul, ilyen helyzetben sok mindenki nem látja a kiutat, nagyon el van keseredve és nem talál megoldást. Ilyenkor jól jön egy kívülálló személy, aki megpróbálja tisztán látva és elemezve a helyzetet segítséget nyújtani, megoldást találni. 
De sokaknak nincs ilyen személy az életükben, nekik itt vagyok én :D
Összegyűjtöttem pár lehetőséget, ami szerintem enyhíthet a szenvedésen, a legtöbbre garanciát is vállalok, mert a saját bőrömön is tapasztaltam.

1. Egészségesebb életvitel
Mióta egészségesebben étkezem, határozottabban jobban érzem magam a bőrömben. Az egészséges táplálkozás nálam azt jelenti, hogy elhagytam a cukrot, édességeket, csipszet, és helyette rengeteg zöldséget, gyümölcsöt fogyasztok. Ezektől hihetetlen nagy energiám lett, még ha lelkileg nem is vagyok a toppon, akkor sem érzem magam nehéznek, lassúnak. 
A mozgásra külön felhívom a figyelmet, rendkívül jó stresszlevezető. Volt egy időszak, amikor minden nap 60 percet mozogtam és arra lettem figyelmes, hogy nem stresszelek annyira, kiegyensúlyozott lettem, jobban aludtam esténként.
Ha az egyik ismerősöm azzal jön, hogy nincs jól lelkileg, feszült és nem jól érzi magát, rögtön életmódváltást javaslok neki először. Ilyenkor mindig azt gondolja rólam, hogy csak a saját életmódomat akarom ráerőltetni, amúgy meg nem is értek a témához, de én kiállok emellett és továbbra is szajkózom neki. :D Ha nagyon idegesíti, általában abbahagyom. 
Ajánló: 21-day challenge; Ne egyél cukrot, fehér lisztet, napraforgóolajat tartalmazó élelmiszert 21 napig, ezeken kívül mindent ehetsz, tényleg mindent ha egészségesen meg tudod csinálni. Igyál napi 2-3 liter vizet és sportolj heti 4-5x. 
Ha súlyfelesleggel rendelkezel, nagyon ajánlom neked ezt a kihívást. 21 nap alatt megszabadulhatsz 3-4 kilótól, amit garantáltan észrevesznek majd az emberek. Ez hatalmasat lendít majd a rossz lelki állapotodon!

2. Ingerszegény környezet (magány, unatkozás)
Az ingerszegény környezet nagyon káros lehet, rendkívül negatívan hathat egy eleve rossz kedvű emberre, aki ilyenkor képes elhagyni magát, jönnek a rossz gondolatai, szorong, nincs megelégedve az adott állapottal de nem tud belőle kilábalni. GYK-n sokszor olvasom az ilyen kérdésekben, hogy rendszerint sokan otthon ülnek, munka nélkül és semmi komolyabb elfoglaltságuk nincsen, viszont pszichológushoz el akarnak menni mert nem érzik jól magukat. Kérdem én: ki érezné ilyen helyzetben jól magát? Jó, tény hogy vannak olyan emberek, akik szeretnek otthon ülni, egyedül és egész nap takaróba burkolózva sorozatozni. De ők ezt élvezik, így akarják tölteni az idejüket. De ha te azért ülsz otthon, mert nincsenek barátaid, amúgy szívesebben mennél bulizni, kirándulni, moziba... bármit csak mozdulj ki, de mégse tudsz kimozdulni ez nyilván rossz érzéssel fog eltölteni. Az ingerszegény környezetben kevés pozitív inger fog érni, te pedig negatív gondolataiddal csak mélyebbre és mélyebbre taszítod magad. A megoldás: MUSZÁJ KIMOZDULNOD! Mert addig nem lesz jobb. 
Ha munkanélküli vagy, azonnal keress munkát. Mindegy, hogy milyet, csak rendelkezz majd egzisztenciával, utána ráérsz válogatni. Egy új munkával új barátokat szerzel, akikkel később kimozdulhatsz, párt is találhatsz. Ne félj az új környezettől, én sokszor dobtam már magam mély vízbe, még egyszer sem bántam meg. 
Ha iskolába jársz és délutánonként/hétvégenként/nyaranként unatkozol, akkor barátkoznod kell. Barátkozhatsz az iskoládból - aki kicsit is szimpatikus, vagy akinek szintén nincsenek barátai ahhoz odamész és először sulis témákról kérdezgeted, majd találkozol vele egyik délután és fokozatosan szépen összebarátkozol vele. Barátkozhatsz neten - GYK-n, anotalk, vagy írj hozzászólást a poszt alá! :)
Ajánló: 3-friend challenge; Próbálj meg 3 emberrel összebarátkozni, minimum 1 barátot szerezz. Ha elsőre sikerül valakivel összebarátkozni, akkor nem muszáj még kettő barátot szerezni, de ha első vagy második embernél próbálkozol és sikertelen, akkor kötelező megpróbálni egy harmadik emberrel is.

3. Nem vagy elégedett magaddal
Ha azt mondom neked, hogy menj ki egy felhős napon az udvarra és nézz fel az égre, a mély kékségbe és csodálkozz el rajta, de rá ne merj nézni egy felhőre se, akkor melyiket fogod figyelni? A felhőket. Még ha a szemed a mély kékséget figyeli, az agyad a felhőket fogja. Az embereknek vannak jó és rossz tulajdonságaik, nagyjából egyenlően oszlik el bennük a kettő. Ha te csak a rossz tulajdonságaidra koncentrálsz, nem fogod látni a jókat. 
Sok oka lehet annak, ha valaki nem elégedett magával: vagy a saját mércéje elég magas és ő szigorúan ítéli meg magát, vagy egy olyan embernek akarna megfelelni aki neki fontos. 
Lásd meg magadban a jót, mert az számít az életben, megspórolok neked sok évi fölösleges aggódást és elárulom neked. Senkit nem érdekel, ha pattanásos az arcod, ha közben kedves vagy és jó beszélgetőpartner. Senkit nem érdekel, ha kicsit ducibb vagy, ha jó a humorod. Senkit nem érdekel, ha nem vagy szép ha mellette okos vagy. Igyekezz a jó tulajdonságaidat megmutatni másoknak, de először is magaddal tudatosítani, hogy igen is vannak! 
Ajánló: write it down challenge; Hajts ketté egy A4-es lapot, és az egyik oldalra írd fel, hogy POZITÍV TULAJDONSÁGAIM, a másik oldalra pedig NEGATÍV TULAJDONSÁGAIM. Ne legyél szigorú magadhoz, kicsit lehetsz elfogult. Próbálj mindkét oldalra 5-5 tulajdonságot felírni. Ha megvagy vele, kösd össze őket, de ne véletlenszerűen hanem az alábbi koncepció alapján: Kiválasztasz egy pozitív tulajdonságot, pl. JÓ HUMOR és megkeresed azt a negatívat, amit el fogsz fedni a pozitívval pl. PATTANÁSOS BŐR. Ezt a gyakorlatban alkalmaznod kell. Ha társaságban vagy, nem azon fogsz szorongani, hogy mit gondolnak az arcbőrödről, hanem előveszed a humoros oldalad és így fogod elnyerni az ott lévők szimpátiáját, így fogsz bennük nyomot hagyni. "Csendes, pattanásos csaj"-ból "Aztazegetmekkoraforma" csaj leszel.  Hidd el nekem, sokan így érvényesülnek! ;)

4. Rossz családi körülmények
Nem becsülöm alá senki gondját, baját, de én a legjobban azokat sajnálom, akiknek rossz családi körülmények között kell élniük. Pénztelenség, alkoholizmus, kiabáló szülők, kivételezés a másik tesóval, állandó veszekedés... Egy gyereknek, tininek a lehető legrosszabb, hogy így indul az élete és fiatalkorúként nehezen tud ebből kitörni. Emiatt romolhat a tanulmányi eredmény, kilátástalanná válik a helyzete, ennek az időszaknak a nyomait mindig hordozni fogja magán. Az ilyen fiatalok egy része vagy ugyanolyan lesz, mint a szüleik, vagy teljesen, de teljesen az ellentétje. 18 éves koráig el kell viselnie az otthoni környezetet, utána tud csak szabadulni és boldogulni valahogy a saját életével, szülői támogatás és egzisztencia nélkül. 
Ez egy bonyolult kérdéskör, a megoldás függ a problémától. 
Ajánló: answer challenge; Válaszold meg a kérdéseket és találd ki, min tudnál változtatni
- Mindkét szülőddel rosszban vagy? Ha csak az egyikkel, akkor van lehetőség rá, hogy a másikkal összefogva kitörjetek a helyzetből? Elköltözés, rokoni segítség, vagy a másik szülővel való megbeszélés?
- Be tudsz segíteni az anyagiakba? Megoldható, hogy elmenj dolgozni? 
- Tudsz kollégiumba menni? Középiskolában van rá lehetőség, bár nem mindenhol. 
- Ha gyakran veszekszel az egyik családtagoddal, akkor ki miatt robban ki gyakrabban a vita? Mi a vita tárgya? Elkerülhető a nézeteltérés? Nincs valami gondja, ami miatt feszült idegállapotban lehet?

Szerezz barátokat, akikre bármikor számíthatsz. Fontos, hogy megfelelő lelki támaszt nyújtsanak neked, és ha gond van segítsenek neked. 

5. Bántanak az iskolában
Szerintem az önbizalomhiányos, szorongó, depressziós emberek hatalmas részére igaz a tény, hogy iskolában csúfolták, bántották, megalázták. Ez is egy rendkívül rossz élethelyzet, nagyon sajnálom azt akinek ilyenben van része :( 
Nekem az segített általános iskolában, hogy mindig ahhoz a tanárhoz fordultam akiről tudtam hogy segíteni fog. Nekem annyiból volt szerencsés a dolog, hogy volt egy tanárnő, akivel gyakran jártam versenyekre és nagyon kedvelt engem, amikor már nem bírtam tovább a terrort, neki szóltam. Te is mindenképpen szólj valakinek, ne hagyd hogy megkeserítsék a napjaidat. És bárminek neveznek, bármilyen jelzővel illetnek: nem kell hinni nekik. Ilyenkor megtalálják a csúfolók, hogy kit milyen jelzővel kell illetni, hogy betaláljon, de ne feledd: Ne azt nézd, hogy mit mondanak, hanem hogy ki mondja. :)
Ajánló: Építs ki bizalmas kapcsolatot az egyik tanároddal, hogy tudj kihez fordulni.

6. Nincs párom
Rengeteg ilyen gonddal rendelkező emberrel beszélgettem már, és tudom hogy nagyon rosszul érzik emiatt magukat. Nagyon vágynak a szerelemre, egy társra és állandó rossz kedvük van, két véglet szokott lenni: kétségbeesetten próbálkoznak és figyelgetik a jeleket, vagy egyáltalán nem próbálkoznak. 
Hogy kívülállóként szerintem mi lehet az oka a sikertelenségüknek?
- Nem elég nyitottak, nem ismerkednek, nem adják meg a lehetőséget annak, hogy rájuk találjon a szerelem
- Túl magas elvárások, nem adják meg az esélyt akárkinek
- Nem hozzájuk való embernél próbálkoznak
- Pár csalódás után teljesen feladják
- Nem is próbálkoznak
Sokan ilyenkor azt mondják, hogy "nyugi, úgyis lesz párod. Olyan nincs, hogy valakinek nem lesz." Szerintem tévednek! Ha valaki nem adja meg a lehetőséget, akkor nagy eséllyel nem fog találni senkit (kivéve azt a ritka esetet amikor valaki a sarki kisboltban találkozik A nagy Ő-vel...) A lehetőséget sokféleképpen megadhatod: Társkeresőre regisztrálsz, eljársz szórakozni, sok helyen megfordulsz, barátkozol, nem ülsz csendben a sarokban.
FONTOS: Add meg a lehetőséget, hogy megtörténhessen!
Ajánló: társkereső challenge; Regisztrálj egy társkeresőre és töltsd ki rendesen az adatlapodat!

Ezek lettek volna az én életmentő tippjeim, nagyon remélem hogy hasznosnak találtátok őket és valakinek segítséget nyújtok majd velük.
Ha te ezek ellenére is rosszul érzed magad, nem segítettek a challenge-k, akkor érdemes lenne pszichológushoz fordulni, mert itt már nem egyszerű életbeli akadályról van szó, hanem akár depresszióról, szorongásos zavarról. A leghatékonyabbnak a mélylélektani terápiákat tartom, azonban egy pszichoterapeuta igen borsos áron dolgozik, akár 8-10 ezreket is elkérhet óránként. Én nemrég kezdtem el járni, tervezek majd beszámolót írni róla. 
PA

Üdv újra!
Átgondoltam kicsit a dolgot és változtatok a stratégiámon.
Az első bejegyzésben leírtam, hogy a mentális betegségekkel szeretnék foglalkozni. Melléírtam, hogy a kezelésükkel is. Ezt pontosítva mondanám, hogy  én nem fogok tudni meggyógyítani senkit. A gyógyításhoz mindig két ember kell: maga a páciens és a szakember (de főleg a páciens). Én egy kívülálló harmadik vagyok ebben az esetben. Segíteni csak úgy tudok, hogy elmondod a problémád és megpróbállak lenyugtatni, és objektíven, tiszta fejjel tanácsot adni.
A kezelések bemutatásaként  különféle terápiákat fogok ismertetni, mert úgy veszem észre, hogy sokan csak a klasszikus beszélgetésterápiát ismerik, pedig messze nem az a leghatékonyabb! A kiképzett pszichoterapeuták mélylélektani módszereket alkalmazva folytatnak terápiákat.
Egy blognak valamilyen szinten személyesnek kell lennie, ezért én is erre fogok törekedni. A második bejegyzésem nagyon száraz volt, személytelen, de hasznos, mert valóban fontos ismernünk hogy milyen pszichés rendellenességek is léteznek, illik róluk említést tenni ha ezekkel foglalkozunk. 
Azonban ezzel nem jutunk előrébb, ha idetévedtél és segítségre vágysz.

Azt tudni kell rólam, hogy évek óta a gyakorikerdesek.hu honlap rendszeres látogatója vagyok, az Egészség témakörben főleg a Mentális Egészség témában rengetegszer próbálok segítséget nyújtani a szomorú, kétségbeesett embereken, akik utolsó reményükben kiírják kérdésben részletesen, hogy mennyire szenvednek és mi a problémájuk. Sokszor az emberek a saját poklukban fortyognak, pedig olykor annyira egyszerű lenne változtatni a dolgokon. Erre még kitérek!
A jövőben tervezek Facebook-os csoportot is létrehozni, amiben a kétségbeesett, szomorú emberek egymáson tudnak majd segíteni, valamint én is beszélgetnék velük.

Igaz az, hogy mindig az akar segíteni másokon, akinek a legtöbb problémája van? Talán. Mint írtam a bemutatkozásban, én is küzdök a démonaimmal. Még csak 21 éves vagyok, de többet szenvedtem mint kellett volna. Erről külön bejegyzést akarok majd írni. Amit mindenképpen megosztok majd veletek, az az hogy elkezdtem a héten pszichoterapeutához járni. Ez nem olyan, mint egy pszichológus, mint fent említettem, egy terapeuta más módszerekkel gyógyít. Túl vagyok az első találkozáson, egy nagyon szimpatikus hölgy a terapeutám, szerintem hatékonyan fogunk tudni együtt dolgozni. A legközelebbi időpontom hétfőn van, majd beszámolok róla.
PA

Az első tényleges bejegyzésem a mentális betegségek csoportjait mutatja be. A mindenki által ismert depressziónál, szorongásnál sokkal több pszichés rendellenesség létezik (még az alul felsoroltaknál is több!).
Ezek általános ismerete hasznos és valamilyen szinten fontos is. Jó olvasást!
Forrásul Richard C. Atkinson és Ernest Hilgard könyvét használtam. 


1. A rendszerint csecsemő-, gyermek- vagy serdülőkorban diagnosztizált zavarok
Az értelmi fogyatékosság, az autizmus, a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, a szeparációs szorongás, a kommunikációs zavarok, ill. a normál fejlődéstől való eltérések tartoznak ide.

2. Delirium, demencia, amnesztikus és egyéb kognitív zavarok
Azok a betegségek tartoznak ide, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az agy sérüléséhez, vagy biokémiai környezetének valamilyen zavarához. Okok: öregedés (pl. Alzheimer-kór), mérgező anyagok (Ólom, alkoholizmus)

3. Pszichoaktív szerekkel kapcsolatos zavarok
Alkohol, amfetaminok, a kokain és más viselkedést befolyásoló szerek fokozott, túlzott fogyasztása.

4. Skizofrénia és egyéb pszichotikus zavarok
A valósággal való kapcsolat elvesztésével, jellegzetes gondolkodási és percepciós zavarral, valamint bizarr viselkedéssel jellemzett kórképek tartoznak ide. Jellemzőek a téveszmék, hallucinációk.

5. Hangulatzavarok
A normális hangulat zavarai, vagy szélsőséges lehangoltságot vagy szélsőséges felhangoltságot eredményeznek, esetleg ezek váltakozását.

6. Szorongásos zavarok
Idetartoznak azok az állapotok, amelyek fő tünete a szorongás (generalizált szorongás, pánikbetegség) ,amelyekben a szorongás akkor jelenik meg, ha a személy nem tud kikerülni bizonyos rettegett helyzetekből (fóbiák), továbbá amelyekben az áldozat hiába próbál rituáléitól vagy állandóan visszatérő gondolataitól megszabadulni (kényszeres zavarok). Ilyen a posttraumás stresszzavar is.

7. Szomatoform zavarok
Azok a testi tünetek, amelyek mögött nincsen organikus eltérés. Kialakulásukban valószínűleg pszichés tényezők játszanak szerepet. A hipochondria idetartozik.

8. Disszociatív zavarok
Emocionális problémákból fakadó átmeneti tudat-, memória- vagy identitásváltozás. Ilyen az amnézia, vagy a disszociatív identitás (másnéven többszörös személyiség, amikor egy személyben két vagy több személyiség lakozik).

9. Szexuális és nemi identitászavarok
A nemi identitás problémái (pl. transzszexualizmus), a nemi teljesítményzavarok (pl. impotencia, korai ejakuláció, frigiditás) és nemi eltévelyedések (pedofília, szadizmus, mazochizmus) tartoznak ide.

10. Táplálkozási zavarok
Az önéheztetés (anorexia nervosa), valamint a pungálásokkal tarkított rohamszerű falások (bulimia nervosa) tartozik ide.

11. Alvászavarok
Krónikus inszomnia, állandó álmosság, alvási apnoé, alvajárás és narkolepszia sorolhatók ide.

12. Színlelt zavarok
Szándékosan kialakított vagy tettetett testi és pszichés tünetek. Nem szimuláció, nincs mögöttük konkrét cél. Legismertebb a Münchausen-szindróma, amelyben a kitűnően tettetett tüneteknek köszönhetőek az orvosok foglalkoznak esetenként a "beteggel".

13. Impulzuskontroll-zavarok
A kényszeres lopkodás, vagy kleptománia tartozik ide, ill. a kóros játékszenvedély és a pirománia.

14. Személyiségzavarok
Tartósan fennálló maladaptív viselkedésminták, amelyek éretlen és használhatatlan megküzdési és problémamegoldási módokat takarnak. Ilyen pl. az antiszociális személyiségzavar és a nárcisztikus személyiségzavar.

15. Egyéb klinikai figyelmet igénylő állapotok
Párkapcsolati és szülő-gyermek konfliktusok, iskolai és munkahelyi nehézségek. Az emberek leggyakrabban ezek miatt szoktak szakemberhez fordulni.

PA

Blogot indítottam. A blogom témája a mentális betegségek és annak kezelésük.
Hogy miért ezt a témát választottam? Nem vagyok szakember, de szinte gyerekkorom óta küzdök a démonaimmal. Rajtam kívül rengeteg ember ugyanezt teszi. Minden napját a keserűségben, a pánikban éli és nem is tudja, hogy mennyire lehetne jobb is! Szakszerű segítséget azonban kevesen kapnak, ez főleg a magas tarifák miatt van én úgy gondolom, persze benne van az is hogy sokan nem akarnak belekezdeni, vagy nem is tudják hogy mekkora a gond.
Célom még a mentális betegségek bemutatása, mert fontosnak találom hogy ismerjék ezeket az emberek, hogy megértsék azt, hogy miért nem olyan könnyű ezekből kilábalni. Egy mentális betegségben rendelkező embernek olykor az is komoly gondot okozhat, hogy kimenjen az utcára. 
Szerintem ezekkel a gondokkal foglalkozni kell, észrevenni magunkon és barátainkon, családtagjainkon az intő jeleket, közbelépni ha kell és segíteni.
PA